A gyerekek mint szivacsok szívják magukba az információt. Utánoznak minket, a többi gyereket, az utca zörejeit és az állatok hangjait. De ezzel semmi újjat nem mondtam, legalább is a gyermekeseknek.
Igy 16 hónaposan G Artúrka nem nap mint nap lep meg zsenijével, hanem óráról órára. Papagájként ismétel mindent és utánozza mozdulatainkat. Néha megrezzenek mekkora felelősség szunnyad a vállunkon, nekünk szülőknek.
Hívjuk egészséges versenyszellemnek, vagy csak információ gyűjtésnek, de szerintem igen előnyös eszmét cserélni kisdedünk legújabb képességeiről a hasonló korú gyermekekkel rendelkező szülőkkel. Amit mi büszke szülők alig bírunk magunkba tartani, hogy ezt meg ezt már tudja és mondja és csinálja a mi kis Angyalunk, az a másik szülőnek tanulság és inspiráció is lehet.
Emlékszem, három hete visítottam a nevetéstől a kocsiban amint hátul kicsi Frank állat hangokat adott ki magából miután anyukája megkérdezte hogy mit mond ez vagy az az állat, és bevallom kicsit irigykedtem is. Igaz Frank 8 héttel idősebb, de akkor is, ez olyan igazán okos és vicces volt. Aztán két hét lefutott, és Artúrka is gondolkodás nélkül fújja az alapvető állathangokat. El sem kezdem tanítani ha nem látom a kis barátján hogy mennyire élvezi.
Általában csak időtöltésnek használjuk pelenka csere közben, az autóban és dugóban ülve. Gondolom kicsit furcsa látvány lehetek ahogy a kormányt verem az öklömmel a nevetéstől, miközben a többi autós ugyanezt teszi dühében. Ez a jókedv az édes hangzású állati hangoknak tudható, és annak hogy mikor kisfiam megunja ezt a játékot, akkor minden állat azt mondja (inkább kiabálja) hogy ka-kaaaaa!!!!!
A héten a szorzótáblát kezdtük tanulni. Persze franciául. :-)))
0 comments:
Megjegyzés küldése