Mielőtt Gombóc Artúr kibújt volna, az képzeltem milyen hasznos lesz majd megtanítani jelbeszéddel kommunikálni, így még mielőtt szavakkal képes lenne magát kifejezni, majd elmutogatja mit szeretne vagy mi a baja.
Ki is néztem egy-két internetes oldalt, infót gyűjtöttem terhesség alatt hogy hogy kezdjünk neki a mutogatás tanításnak, aztán a felhalmozódott feladatok és cirógatások mellett háttérbe szorult ez a gondolat. Illetve bevallom, egyáltalán nem volt szükségem semmiféle kommunikációs segédeszközre. Ösztönösen megtaláltuk a csatornát.
Pár hónap alatt belerázódtam a sírás elemzésbe. Meg tudtam különböztetni az unatkozós nyávogást a 'vége a világnak' éhes sírástól, vagy a fájdalomtól való sírást a 'megilyedtem valamitől' stresszes sírástól. Apa mindíg is csodált ezért a képességemért, de apa még a Boci, Boci Tarkában sem ismeri fel a ritmust. Amit ezzel mondani akarok, hogy ha igazán figyel (ez esetben fülel) valaki és rá van hangolódva a gyermekére és nem teljesen botfülű, akkor ez a képesség nem földön kívüli.
Amikor a gyerek már tudja hogy mit akar és koordinációs képességei is lehetővé tennék hogy elmutogassa amit szeretne, szerintem legalább 11 hónapos, sőt. Egy éves kora után a mi kisdedünk pedig már elkezdte szavakba önteni az akaratát, ami még egy olyan három hónapig a "kérsz"-ből állt, de ezzel tökéletesen elért mindent.
Az elgondolkodtató, hogy lehet csak a mi Törpénknek van ennyire leegyszerűdödve a fantáziája de a sírás eddig nálunk kizárólag éhségre, álmosságra és fájdalomra redukálódott. Persze ez most rohamosan változni látszik, és így 16 hónaposan ki-ki villan az az igazi vas akarat, és ezzel párhuzamosan egyre gyakoribbak a fájdalmas farkas üvöltések, gyászos sírástól leborulásos kezeimre hajtom a fejem zokogások, saját magam pofozása elkeseredésemben és a fejemet a falba verem (vagy leginkább lefejelem azt a tárgyat ami a legközelebb van hozzám).
Gombóc egy éves kora óta van a "kérsz" és ezzel mindent tudatott. Vegyél fel, tegyél le, éhes, szomjas, álmos, bármit de tényleg bármit. Így 16 hónaposan pedig már mindent elmutogat vagy elmond. "Addide" ez új, vagy odamegy és rámutat a kívánságra. Én nem találkoztam eddig azzal az életciklussal, amikor határozottan segített volna a jelbeszéd. Tökéletesen megértettük eddig egymást a kisfiammal. A félreértések szerintem most fognak kezdődni, ahogy egyre jobban alakul a kis egyénisége, van saját akarata és egyre több dologban szeretne szabad kezet. Ebben eddig megpróbáltunk teljesen partnerek lenni és a "nem"-et csak az abszolult tilos dolgokra redukálni, és hagyni teret hogy felfedezze gyermekünk a világot és saját magát. Viszont most határozottan elkezdődött a hiszti korszak, és a mi kis Angyalunk gyakran a földhöz csapkodja magát, krokodil könnyekkel teli arcocskával. Itt viszont megint igen keveset segíthetne a jelbeszéd, mert itt már elkezdődtek a komplex érzelem-akarat harcok, és nehezen lenne elmutogatható mi frusztrálja kisdedünket.
0 comments:
Megjegyzés küldése